Az angol jogászok által használt sajátos szaknyelvet Legal Englishnek nevezik; a kívülálló számára legnehezebben érthető, homályos változatát pedig – a Chinese-re rímelve – Legalese-nek.

Két fő oka van annak, hogy miért olyan nehéz megérteni az angol jogi nyelvet:

• egyrészt nagyon eltérőek a szabályok a mondatalkotásban, elégtelen a központozás, sok az idegen kifejezés (inter alia among others helyett), szokatlan a névmáshasználata (the aforesaid the same helyett),
• másrészt igen nagyszámban fordulnak elő nehéz szavak és kifejezések, tele van szokatlan állandósult szókapcsolatokkal (null and void, all and sundry).

(Rupert Haigh, Legal English, 2nd ed. Routledge-Cavendish, 2009)

Kettős jogi kifejezések

A középkorban elég nehéz dolguk volt a jogászoknak Angliában. Eredetileg minden könyvük latinul íródott. A normann hódítás következtében a francia lett az uralkodó réteg, és így a hivatalos ügyintézés nyelve is, a köznép nagy része azonban továbbra is csak angolul értett. Ha egy bíró ítéletet hozott, vagy egy hiteleshely jogásza iratot szerkesztett, szembesült a hivatalos francia nyelv és a köznép által használt és értett angol nyelv közötti ellentmondással. Ha valaki úgy döntött, hogy minden vagyonát és javait (property and possessions) egy rokonára hagyja, akkor melyik szó szerepeljen a végrendeletben: az óangol goods vagy az ófrancia chattels? A jogászok zseniális megoldást eszeltek ki. Egyszerre használták mindkét megjelölést. Ily módon nagy mennyiségű két-, időnként háromtagú jogi kifejezés született, amelyeknek némelyike olyan elterjedtté vált, hogy a köznyelvi angol is átvette őket (pl. a fit and proper, wrack and ruin az angol és a francia jogi nyelv keveredését őrzik, míg a peace and quiet latint és franciát, a will and testament angolt és latint ötvöz). A példa ragadós lett: egy idő után már egy nyelven belül is szópárokat alkottak a jogászok.  Egyszerűen azt mondták, hogy someone should cease and desist, és így nem kellett arról vitatkozni, hogy vagyon ugyanazt jelenti-e a két francia eredetű szó.

(David Crystal, The Story of English in 100 Words. St. Martin’s Press, 2012)

A bíróságon történő érveléshez az is hozzátartozott, hogy ugyanazt sokszor elismételték, különböző szavakkal; ez szükséges volt a jobb megértéshez.

Az angol jogi nyelv nemzeti változatai

Az amerikai gyarmatok függetlenségük elnyerése után a brit jogrendszer sok elemét elvetették. Ugyanakkor megőrizték a common law rendszerét, és a precedensen alapuló érvelést („reasoning from case to case” vagy „stare decisis”). A több évszázados külön jogfejlődés következtében több tekintetben jelentősen eltávolodott egymástól a brit és az amerikai jogrendszer. Kanada, Ausztrália és Új-Zéland jóval később vált ki az Egyesült Királyságból, következésképpen ezekben az országokban a jogi nyelv közelebb áll az angol jog nyelvéhez.

(Peter M. Tiersma, A History of the Languages of Law. Language and Law, ed. by Peter M. Tiersma and Lawrence M. Solan. Oxford Univ. Press, 2012)

Idevágó versidézet az 1700-as évekből:

“I know you lawyers can with ease
Twist words and meanings as you please;
That language, by your skill made pliant,
Will bend to favour every client.”

(John Gay, The Dog and the Fox. Fables, 1727 and 1738)